1992.május 11-én a Szt. István korházban délután 15:30 körül egy Farkas Flóra nevezetű 61 cm nagy 3,2 kg nehéz, nagy fekete hajú kislány meglátta a napvilágot :).Vagyis röviden szólva megszülettem.A szüleim borzasztó boldogok voltak, mert megszületett első és egyetlen kislányuk.Gyorsan nőttem nem telt bele 3 hónap, és megkereszteltek.Majd még három hónap és Anyukám egy kapott egy nagyon különleges borítékot, amiben volt egy ösztöndíj Canadába 1 teljes évre. Az első karácsonyomat (feldöntöttem egy fát) amire Apukám is hazatért a munkából, itthon töltöttük szűk családi körben.Nemsokkal később elérkezett indulásunk napja egy másik kontinensre. Tudni illik itt tanultam meg járni, és valamelyest beszélni is. Fél év után Anyukámmal hazajöttünk majd újra vissza mentünk, amikor Apu is jött velünk :) Az egy év eltelte után véglegesen itthon maradtunk, és én egyre csak cseperedtem, és cseperedtem...

Mígnem eljőtt 1998 szept. 1-je az első tanítási nap az általános iskolában, Pécelen. Itt 6 évig koptattam az amúgy is kopott padokat.Igyekeztem mindig az iskola felé haladni reggelente...de általában mindig kísért valaki ezért terveim nem sikerültek 8(

3-os koromban én elszántan eldöntöttem hogy 6. után iskolát váltok. Választásom a Patrona Hungariae Leány Gimnáziumra esett.(egy kis reklám a sulinak). Hírből nagyon megtetszett,mert az ofőm is idejárt.Egyszer egy napon el is látogattam ide persze nem egyedül...Eljött a 6. osztály, sorra minden szombaton az előkészítők,majd a felvételi.(Én sem voltam normális ám előkészítőre jártem ahhelyett hogy nemis tom mit csinálhattam volna)Megírtuk a felvételit, túlestünk a szóbelin, és vártuk az értesítőt...És egyszercsak mit hoza póstás mit nem (költői kérdés volt) egy aranyos borítékot,amiben az állt: Felvettek. És én ennek akkor nagyon örültem. Azóta is a Patrona diákjaként élem mindennapjaimat. Ugyan olyan egyenruhába járok, ugyan olyan köpenyt hordok mint a többiek az iskolában. Sokmindenért, de egy dologért biztos hálás vagyok és még leszek is az iskolának: a BARÁTAIMÉRT. nagyon szeretem őket...